Az óvodák és iskolák kényszerű bezárása új kihívást jelent minden szülő és gyerek számára. Távmunkában tapasztalt szülőként összegyűjtöttem 10 hasznos tippet, hogy ne kergessen őrületbe a kényszerű otthonlét, és hasznosan kösd le gyermeked fölös energiáit.

E sorok írója abban a szerencsés helyzetben van, hogy két gyermeket is felnevelt távmunka mellett. Sokak számára az otthonról történő munkavégzés önmagában új és szokatlan helyzetet teremt, amihez további kihívásként járul most, hogy a gyerkőccel is foglalkozni kell, mégpedig úgy, hogy a legkevésbé gátoljon a munkavégzésben. Arra gondoltam, megosztom azokat a praktikus ötleteket, amivel nem csak „túlélheted” az elkövetkező heteket (hónapokat?), de még jól is érezhetitek magatokat benne a gyerkőccel.

Percig sem állítom, hogy mindig sikerült maradéktalanul betartani az itt leírtakat, éppen ezért tudom, hogy amikor sikerült, mennyi időt és energiát takarítottam meg velük.

Ugyanúgy legyen munkanap és szabadnap!

Az óvodába járás egyik legfontosabb hozadéka, hogy rendszerességre nevel. A gyerek igazodik a szülők életmenetéhez, megtanulja, hogy anya és apa dolgozik, ő pedig óvodába jár. Ezért fontos, hogy gyermeked az elkövetkezendő időszakot ne végtelenített vakáció üzemmódban élje meg, hanem megmaradjon a hétköznapok (ovis napok) és szabadnapok megszokott rendje. Számodra is fontos lesz, hogy hétvégék továbbra is maradjanak meg a hétvégéknek, az ovis napokon azonban azt kell játszanotok, mintha oviban lenne, te pedig a munkahelyeden. Magyarázd el gyermekednek, hogy bár otthon vagy vele, te ugyanúgy dolgozol majd, ő pedig ugyanúgy el kell foglalja magát, mint az oviban tette.

Legyen napirendetek minden munkanapra!

Bármily csábító is, hogy lehet(ne) tovább aludni, akkor reggelizel, ebédelsz, és csinálod kötelezettségeidet, amikor kedved tartja, a hétköznapokat ugyanúgy meghatározott napirend szerint kell élni, mint ahogyan normál óvodába járó időszakban. Minden nap keljetek fel ugyanabban az időben, legyen délelőtti foglalkozás (ehhez következő cikkünkben ötleteket is adunk!), szabad játék, ebéd utáni meseolvasás és délutáni alvás.

Legyél realista és gondolkodj fél órákban!

A munkahelyen hozzászoktál, hogy akár több órán át egyhuzamban is tudsz egy dologra koncentrálni. Óvodás korú gyermeked azonban életkori sajátosságaiból kiindulva legfeljebb 20-30 percet fog tudni egyhuzamban eltölteni bármivel, így neked is át kell állnod arra, hogy feladataidat fél órás részfeladatokra bontsd. Gyermekednél pedig azt kell elérned, hogy ezekre a fél órákra tényleg békén hagyjon.

Tanítsd meg gyermekedet önállóan játszani!

Ha otthonról dolgozol, fontos, hogy gyermeked hosszabb-rövidebb időre el tudja foglalni magát. Ehhez olyan játékokat kell találnod, amellyel anélkül tud játszani, hogy neked közre kéne működni benne, illetve amivel nem okozhat kárt se magában, sem a lakásban és nem is zajong folyamatosan. Kézenfekvő a rajzolás, az építőjátékok, a gyurmázás (pl. lakásbarát gyurmákkal), papírhajtogatás vagy az egyszemélyes logikai, ügyességi játékok, melyek nem csak képesek lekötni gyermeked figyelmét, hanem kiváló készségfejlesztők is egyben. Ebben a cikkünkben össze is szedtünk néhány remek játékötlet, de webáruházunkban is válogathatsz. 

Fektess le egyértelmű (és betartható) szabályokat

Nincs annál idegölőbb, amikor benne vagy valamiben, éppen telefonálsz és gyermeked percenként nyaggat valamivel. Fontos megtanítanod gyermekednek az otthoni együttlét ovis napokra való új szabályait. Jelöld ki, hol játszhat, mi mindent csinálhat egyedül, hol csinálhat zajjal járó tevékenységet, mikor ehet stb. Magyarázd el, hogy miként az oviban, most otthon is bizonyos ideig egyedül kell játszania, hogy te is meg tudd csinálni a saját munkádat. Nálunk remekül működött, hogy beállítottuk fél órára az időzítőt és addig egyedül kellett játszania gyermekünknek, amíg meg nem szólalt a közösen kiválasztott csengőhang (a kutyaugatás volt mindig a nyerő:). Magyarázd el, hogy ha csak nincs vészhelyzet, várja meg, amíg befejezed a munkád (és nem ugat a kutya).

Vezessétek be a „Ne zavarj!” üzemmódot

A fentiek nem fognak működni és állandó sztresszhelyzetet fog teremteni, ha gyermeked folyton folyvást okot talál arra, hogy valamivel megzavarjon (ne legyenek illúzióid, kiapadhatatlan a gyerekek kreativitása ezen a téren). Fontos megtanulnia, hogy ha csak nincs vészhelyzet, a szabályokat be kell tartania, nem zavarhat percenként bármilyen apró-cseprő kéréssel és bármennyire erőszakosan nyaggat, nem fogsz tudni vele játszani. A felmerülő problémákra saját magának kell megoldást találnia, vagy megvárni, amíg ráérsz. Ha telefont lát a kezedben (és nem családtaggal beszélsz), meg kell várnia, amíg leteszed.

Ehhez persze elengedhetetlen, hogy megbeszéljétek, mi minősül vészhelyzetnek és mi nem. Pl. ha sérülés érte, az vészhelyzet, de az, hogy a tesó nem adja oda a kiszemelt építőkockát, nem az.

Légy türelmes és jutalmazd, amiért dolgozni hagy!

Gyermeked bámulatos módon tud alkalmazkodni bármilyen rendkívüli helyzethez, amíg azt érzi, biztonságban van melletted, mindig számíthat rád és a megbeszélt szabályokban maradéktalanul megbízhat. Ahhoz azonban időre és „gyakorlásra” van szüksége, hogy megszokja hiába van otthon anya és apa, amikor dolgoznak, nem mehet oda hozzájuk bármikor, nem zavarhatja olyan dolgokkal, amik később is ráérnek, ehhez időre van szüksége.

Fokozatosan és következetesen tudod csak hozzászoktatni az új körülményekhez és mindig dicsérd meg, ha ügyesen eljátszott negyed-fél órát (később esetleg ennél is többet). Jutalmul pedig mindig tölts vele 5-10 percet, hadd érezze annak előnyét, hogy ott vagy vele. Neked is kikapcsolódás lesz, és sokkal többet ér, mint a Facebook görgetése vagy az aktuális hírek böngészése.

Ne fenyegetőzz, ne adj ultimátumot és ne kelts pánikot

Mindannyian emberből vagyunk, stresszes helyzetben pedig különösen hajlamosak vagyunk olyat tenni, olyat mondani, amit percek múltán magunk is megbánunk. Ráadásul sokkal többet ártunk vele, mint gondolnánk. Ha a gyerkőc állandóan megzavar (vagy a testvérek folyamatosan civakodnak), könnyen elpattan a cérna minden szülőnél. Viszont, ha engedsz hirtelen indulataidnak és kiabálni kezdesz, elzavarod, vagy olyan dolgok csúsznak ki a szádon, hogy „ha nem hagysz dolgozni, nem lesz mit ennünk” (további ötleteket inkább nem adnánk – a szerk.), amiktől bepánikolhat és elveszti bizalmát abban, hogy te ura vagy a helyzetnek, könnyen hisztirohamokba torkollhat. Ezek kezelése sokkal több időt fog elrabolni tőled, mintha higgadtan és türelmesen kezelted volna a helyzetet.

Az első néhány alkalommal hagyd abba, amit éppen csinálsz (bármi is az!!!), szánj rá két percet, hogy megtudd, miért van szüksége rád. A telefon se legyen akadály. Az esetek 99,9%-ában semmi sem olyan halaszthatatlan, hogy ne érne rá, amikor 5 perccel később visszahívod kollégádat, ügyfeledet. Segíts gyermekednek megoldani problémáját, majd utána (amikor megnyugodott és a halaszthatatlan problémája nincs többé), kérdezd meg tőle: ez valóban nem tudott volna várni, amíg befejezed, amit éppen csináltál? A választ pontosan tudni fogja és magától rájön, feleslegesen zavart meg.

Magyarázd el újra meg újra, hogy ha türelmesen vár a sorára, akkor sokkal előbb fogsz végezni és sokkal előbb fogtok tudni önfeledten együtt játszani. Ha határozott vagy és következetes, hidd el, be fogja látni és meg fogja tanulni, mikor mehet oda hozzád és mikor nem.

Ne ültesd le egész napra a TV vagy a kütyü elé!

A televízió és az okostelefon a legkönnyebb eszköznek tűnik ahhoz, hogy gyermeked figyelmét akár órákra is lekösse. Ettől azonban sosem tanul meg önállóan játszani és nem fejlődnek azok a készségei, amelyek elengedhetetlenek lesznek később az iskolában (finommotorika, kreativitás, logikai készségek, hogy csak a legfontosabbakat említsük). Nem szeretnék álszentként lenni, ezért véletlenül se ajánlom, hogy kategorikusan tiltsd meg ezek használatát. Sőt, ha tényleg fontos dolgot szeretnél megcsinálni, fél órára, egy órára nyugodtan kihasználhatod a kütyük lehetőségeit. De mindig te válaszd ki, mit nézzen, mivel játsszon, ne hagyd, hogy szabadon szörföljön a Youtube-on vagy olyan filmet nézzen, ami nem neki való.

Játsszatok, mozogjatok együtt, amennyit csak lehet!

Ha mindezt sikerült megvalósítanotok, akkor is tisztában kell lenned vele, hogy rengeteg dolog kimaradt gyermeked napjaiból, amiben az oviban része volt, és elég komoly megterhelés számára, hogy távol tartsa magát tőled, akivel a leginkább együtt szeretne lenni. Nincsenek ovistársak, akivel közösen játszhatott, ellenben ott vagy te, akivel egész nap alig tud játszani. Sokkal több időt kell arra szánnod, hogy együtt játszatok. Amikor gyermeked is érezheti, hogy az új – számára rendkívüli – szabályok ellenére mégis több időt lehet anyával, apával, mint szokott.

Szórakoztató társasjátékok, szerepjátékok, közös építés otthon mind-mind lehetőség arra, hogy jól érezzétek magatokat együtt és átvészeljétek az előttünk álló remélhetőleg minél rövidebb időszakot, mígnem jön a nyár és az igazi vakáció.

Ha kíváncsi vagy játékötleteinkre, vagy iskolás korú gyerekekhez is szeretnél hasonló tanácsokat, kövesd blogunkat, Facebook oldalunkat!