Bepánikoltál, mihez kezdesz iskolás korú gyermekeddel? Távmunkában tapasztalt szülőként összegyűjtöttem 10 hasznos tippet, hogyan rendezhetitek át életeteket és hogyan élvezhetitek ki mindannyian az új helyzet lehetőségeit.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy párommal együtt két gyermeket is felneveltünk távmunka mellett, így számunkra nem jelent drámaian új kihívást az iskolabezárás okozta helyzet. Sokak számára azonban már az otthonról történő munkavégzés is új és szokatlan helyzetet teremt, amihez további kihívásként járul most az iskolabezárás. Tegnap az óvodás korú gyerekekkel kapcsolatban osztottam meg tapasztalataimat és praktikus ötleteimet, hogyan „élhetitek túl” az elkövetkező heteket (hónapokat?), és hogyan érezhetitek benne jól magatokat a gyerkőccel. Ma a még inkább körültekintést és megfontoltságot igénylő iskolás gyerekek szüleinek szeretnék hasznos tanácsokkal szolgálni.

Mielőtt belevágnánk, fontos tisztában lenni, mire számíthatsz és mit várhatsz el a különböző életkorú iskolás gyerekektől. Ez még inkább hangsúlyos abban az esetben, ha több gyermeked is van, ez esetben eltérő stratégiákat kell kidolgoznod a problémás helyzetek kezelésére. 

• Első-második osztályos: általában még nagyon lelkesek és szabálykövetők, ezért külön meggyőzés nélkül is könnyebben végrehajtanak bármilyen feladatot. Ugyanakkor sokkal több igényük van még a játékra, lelkileg sok szempontból közelebb állnak az ovisokhoz, mint a diákokhoz.
• Harmadik-negyedik osztályosok: Ebben a korban már elkezd szétválni az önállóan tanulni képes, kötelességtudó (rendszerint jól tanuló) és az akadályokat nehezebben vevő, több odafigyelést igénylő nebuló. Az iskolai tananyag elsajátítása is egyre összetettebb képességeket és egyre több tanulást, gyakorlást igényel, ami elvonja az időt a játéktól (amire még nekik is nagy szükségük van), ez pedig jelentős hozzáállásbeli különbségeket eredményez. A szerencsésebb szülők azt látják, gyerekük gond nélkül tanul, lelkiismeretesen megcsinálja a házifeladatot, és utána játszik. A kevésbé szerencsések számára pedig állandó küzdelem terévé válik a tanulással töltött idő kierőszakolása.
• Felső tagozatosok: Miközben az előzőekben vázolt folyamatok további különbségeket gerjesztenek a gyerekek között, a szociális és hormonális fejlődés újabb és újabb kihívások elé állítja a szülőt. Egyre nehezebb autoriter módszerekkel célt érni (sőt, kamaszkorban ez csak olajat jelent a tűzre). Miközben azt látjuk, hogy gyermekünk egyre érettebb testileg, szellemileg, azzal szembesülünk, hogy sokkal inkább szükség van gondos jelenlétünkre életükben. Mindezt lehetőleg úgy, hogy ne érezzék tehernek.
• Középiskolások: Ebben a korban már jelen kell(ene) lennie az önálló tanulás és feladatmegoldás természetes igényének (nem csak az erre való képességnek), ugyanakkor a kamaszkor és a közösség hatása sokszor ez ellen hat. Az olyan mondatok, hogy "ha nem tanulsz, mehetsz kubikusnak, mosogatónak" rendszerint úgy pattannak le a gyerekről, akár a pingponglabda a falról. Eltekintve a határozott életcéllal rendelkezőktől (pl. orvos, mérnök, asztalos, fodrász szeretne lenni), sokszor nehéz megtalálni a megfelelő motivációt, hogy beláttassuk, nem csak azért kell és érdemes tanulnia gyermekünknek, hogy meglegyen az érettségi vagy a szakmunkás vizsga.

Ha már tisztában vagy gyermeked életkori és hozzáállásbeli sajátosságaival, akkor kezdhetsz hozzá a mindennapok megtervezéséhez, az együttélés új szabályainak lefektetéséhez.   

Ugyanúgy legyen munkanap és szabadnap!

Az iskolabezárás első és kézzelfogható velejáróra minden gyerek számára, hogy nem kell korán kelni és nem kell minden reggel iskolába rohanni. Használd ki az ebben rejlő lehetőséget, mert az utazás és a reggeli készülődés elmaradásának köszönhetően mindenképpen későbbre tolódhat a felkelés. Mivel nem kell sehova rohanni, vélhetően  a feszültség is jelentősen csökken minden hétköznap reggel. 

Ugyanakkor fontos, hogy gyermeked az elkövetkezendő időszakot ne végtelenített vakáció üzemmódban élje meg, hanem megmaradjon a hétköznapok és szabadnapok megszokott rendje, még ha kisebb kötöttségekkel is, mint normál időszakban. Számodra is fontos lesz, hogy a hétvégék továbbra is maradjanak meg hétvégéknek, az iskolás napokon azonban gyermekednek is ugyanúgy kell tanulni és haladnia a tananyaggal, mintha az iskolában tenné. Magyarázd el gyermekednek, hogy bár otthon vagy vele, te ugyanúgy dolgozol majd, neki pedig a tanulással kell foglalkoznia "munkaidőben".

Legyen napirendetek, órarendetek minden munkanapra!

Bármily csábító is, hogy addig lehet(ne) aludni, ameddig akarsz, akkor reggelizel, ebédelsz, és csinálod kötelezettségeidet, amikor kedved tartja, a hétköznapokat ugyanúgy meghatározott napirend szerint kell élni, mint ahogyan normál munkába, iskolába járó időszakban.

Minden nap keljetek fel ugyanabban az időben. Ugyanúgy legyen napközben tanuló időszak, mintha csak az iskolában lenne (ehhez, ahogy tapasztaljuk egyre inkább felzárkózik a digitális oktatási rendszer is - a szerk.)

Ugyanúgy használjátok az órarendet, azaz jelöljétek ki minden napon belül, mikor kell foglalkozni az adott tantárggyal. Ha nem kaptok hozzá tananyagot, vagy késve érkezik, haladjatok előre egy leckével, vagy keressetek a témához kapcsolódó on-line segítséget.

Legyél realista és gondolkodj fél órákban!

A munkahelyen hozzászoktál, hogy akár több órán át egyhuzamban is tudtál egy dologra koncentrálni. Iskolás korú gyermeked azonban életkori sajátosságaiból kiindulva legfeljebb 30-40 percet fog tudni egyhuzamban eltölteni bármivel, így neked is át kell állnod arra, hogy feladataidat fél órás részfeladatokra bontsd. Gyermekednél pedig azt kell elérned, hogy ezekre a fél órákra tényleg a saját feladatára koncentráljon és téged békén hagyjon.

Használjátok ki, hogy mivel nem egy osztállyal együtt kell haladni a tananyaggal, ugyanazt a tudásanyagot háromnegyed óra helyett akár fél óra alatt is elsajátíthatja, így több idő marad az órák közötti játékra, szabadidős foglalatosságra. A házifeladatnak pedig nem kell elválnia a "normál órai munkától".

Tanítsd meg gyermekedet önállóan tanulni!

Sajnos nagyon sok gyerek nem tud önállóan tanulni. Sokan csak akkor veszik elő a tankönyvet, amikor erre a szülő vagy a fenyegető dolgozat, felelés réme "rákényszeríti" és kivált olyan tantárgyak esetén, mint a matematika, még tanári segítséggel is nehezen haladnak. 

Ha azonban otthonról dolgozol, fontos, hogy gyermeked rendszeresen és külön ellenőrzés nélkül is haladjon a tanulással. Fontos megtanulni, mi az, amit egyedül meg tud oldani és mi az, amiben segítségre lesz szüksége. Ne legyenek illúzióid, mostantól nem várhatod, hogy minden esetben a tanárához tud majd fordulni. Bizony neked is be kell segítened, de nem úgy, hogy sietségtől vezérelve megoldod gyermeked helyett a matekpéldát.

Fektess le egyértelmű (és betartható) szabályokat

Nincs annál idegölőbb, mint amikor benne vagy valamiben, éppen telefonálsz és gyermeked percenként nyaggat valamivel. Fontos megtanítanod gyermekednek az otthoni együttlét "tanítási" napokra való új szabályait. Jelöld ki, hol tanuljon, mi mindent csinálhat egyedül, hol csinálhat zajjal járó tevékenységet, mikor ehet stb.

Magyarázd el, hogy miként az iskolában, most otthon is bizonyos ideig önállóan kell tanulnia, hogy te is meg tudd csinálni a saját munkádat. Jelöljetek ki olyan időszakokat minden "tanítási" napon, amikor oda tudsz ülni hozzá és segítesz neki, bármiben akad is el. Tudatosítsd benne ugyanakkor, hogy ha csak nincs vészhelyzet, várja meg, amíg befejezed a munkád és teljes figyelmeddel rá tudsz koncentrálni.

Vezessétek be a KÖLCSÖNÖS „Ne zavarj!” üzemmódot

A fentiek csak akkor fognak működni, ha mindannyian tiszteletben tartjátok egymás napirendjét és feladatait.  Ezért nem csak gyermekednek kell megtanulnia, hogy ha nincs vészhelyzet, nem zavarhat percenként bármilyen apró-cseprő kéréssel és a felmerülő problémákra saját magának kell megoldást találnia, vagy megvárni, amíg ráérsz. Ha pedig telefont lát a kezedben (és nem családtaggal beszélsz), meg kell várnia, amíg leteszed.

Neked is tiszteletben kell azonban tartani gyermeked napirendjét. Nem mehetsz be a szobájába akármikor rendet rakni, nem kérheted meg bármikor, hogy vigye ki a kukát, nem zavarhatod meg olyan kérdésekkel, hogy mi legyen az ebéd, miközben éppen tanul.

Légy türelmes és jutalmazd, amiért önállóan tanul és dolgozni hagy!

A gyerekek bámulatos módon alkalmazkodnak bármilyen rendkívüli helyzethez, amíg azt érzik, biztonságban vannak és számíthatnak a köröttük lévő felnőttekre, a megbeszélt szabályokról pedig belátják, hogy azok mindenki közös érdekében születtek. Ahhoz azonban neki is, neked is időre, „gyakorlásra” van szüksége, hogy megszokja és mindennapi rutinná válhasson az otthoni munka és tanítási rend.

Legyen mindannyiatok számára jutalom az a helyzet, hogy egész nap együtt lehettek és sokkal több dolgot  csinálhattok együtt mint eddig. Vegyétek észre azokat az előnyöket, amivel az új helyzet jár. Minden nap együtt ebédelhettek. Menza helyett, minden nap anya finom főztje lehet az ebéd (itt kérünk elnézést azoktól, akik nem szeretnek főzni - a szerk.). Napközben is szakíthattok időt közös játékra, beszélgetésre. Ha mindent megtanul délelőtt vagy kora délutánig, szabaddá válik az egész délután, amikor azt csinál, amit csak szeretne.

Napközbeni szünetekben ne a telefont nyomkodjátok és ne a Facebook üzeneteket görgessétek, hanem játszatok egy gyors társast, mozgassátok meg izmaitokat közösen, vagy menjetek ki a friss levegőre és beszélgessetek. Meg fogsz lepődni, mi mindent tudsz meg az elkövetkezendő hetekben saját gyermekedről.

Ne fenyegetőzz, ne adj ultimátumot és ne kelts pánikot

A stresszhelyzet legtöbbünkből a legrosszabbat képes kihozni, pedig a túlreagálással, felesleges hisztériával sokkal többet ártunk, mint gondolnánk. Ha gyermeked nem képes betartani az új szabályokat, nem foglalkozik a tanulással, ahogy kellene, vagy állandóan megzavar (vagy a testvérek folyamatosan civakodnak), könnyen elpattan a cérna bármely szülőnél. Ez alól természetesen e sorok írója sem kivétel:)

Viszont, ha engedsz hirtelen indulataidnak, kiabálni kezdesz és olyan dolgok csúsznak ki a szádon, amit pár perc múlva magad is megbánsz (nem beszélve arról, hogy nagyobb gyermeked rendszeresen az orrod alá is fogja dörgölni), gyermeked bepánikolhat és elveszti bizalmát abban, hogy te ura vagy a helyzetnek, ami könnyen hisztériás és dührohamokba torkollhat. Tapasztalatból tudom, hogy ezek kezelése sokkal több időt fog elrabolni tőled, mintha higgadtan és türelmesen kezelted volna a helyzetet.

Kisebb gyerekeknél a fő problémaforrás az lesz, amikor újra meg újra megzavar. Az első néhány alkalommal, bármilyen fontos munkában vagy éppen, függeszd fel és szánj rá két percet, hogy megtudd, miért van szüksége rád. A telefon se legyen akadály. Az esetek 99,9%-ában semmi sem olyan halaszthatatlan, hogy ne érne rá, amikor 5 perccel később visszahívod kollégádat, ügyfeledet. Segíts gyermekednek megoldani problémáját, majd utána (amikor megnyugodott és a halaszthatatlan problémája nincs többé), kérdezd meg tőle: ez valóban nem tudott volna várni, amíg befejezed, amit éppen csináltál? A választ saját maga is ki fogja találni, ami többet ér minden szülői intelemnél. 

Nagyobb gyerekeknél ennek ellenkezője jelenti majd számodra a kihívást. Amikor hiába tűnik el a szobájában, de nem a tanulással tölti idejét, hanem a játékkonzolt, számítógépet, okoskütyüt nyomkodja, és néhány nap, esetleg néhány hét után döbbensz rá, mennyire lemaradt a tanulásban. Szánj rá időt és folyamatosan ellenőrizd, hol tart gyermeked, tarts kapcsolatot a többi szülővel, figyeld a pedagógusok által küldött üzeneteket. Ne kezdj bele hosszas prédikációkba (pedig nagy a csábítás - a szerk.), ne fenyegetőzz bármilyen megvonással, tiltással, inkább légy határozott és tárgyilagos. Beszéljétek át újra meg újra, mik a napi feladatai és értesd meg vele, hogy hosszútávon senkinek sem tesz jót, ha neked őrmesterként állandóan őt kell felügyelned, neki pedig minden egyes elherdált nappal szaporodni fognak a feladatai.

Ha következetes vagy, hidd el, be fogja látni, hogy jobb minden nap fél órát, órát rászánni egy-egy tantárgyra, mint az előbb-utóbb biztosan megvalósuló számonkérés előtt napokon át készülni és stresszelni. 

Nem mindegy, mit néz, nem mindegy mivel játszik!

Most, amikor minden gyerek digitális formában kapja meg a tananyagot és vélhetően digitális formában kell kommunikálniuk a pedagógusokkal, gyermeked "hivatalból" is a számítógép előtt ül vagy a kütyüt nyomkodja. Fontos azonban, hogy megtanuljon ne visszaélni a helyzettel. Sőt, segíts neki felfedezni olyan on-line tartalmakat, amik pótolhatják a pedagógusok személyes jelenlétét. Anélkül, hogy reklámot csinálnánk, rengeteg weboldal, Youtube csatorna foglalkozik matematikával, fizikával, természetismerettel vagy éppen történelemmel, ahogyan a televízióban is rengeteg műsor foglalkozik ilyen témákkal. Segíts neki megtalálni a valóban hasznos tartalmakat, ha jut rá időd, némelyiket nézhetitek együtt is. Ne hagyd magára és ne vond ki magad.

Egyébként is azt valljuk, hogy a túlzásba vitt kütyünyomkodást érdemes kerülni, most azonban kiemelten fontos, hogy tanulási időben ne videóklipeket, TikTok videókat, influencer videókat nézzen gyermeked és ne a Minecraftot vagy a Fortnite-ot tolja megállás nélkül, hanem olyan tartalmakat fogyasszon, amik segíthetnek a tanulásban. 

Ne menjetek egymás agyára!

Miközben kiélvezhetitek, hogy a család sokkal több időt tölthet együtt, sokkal többet játszhattok, beszélgethettek, nézhettek filmet közösen, tisztában kell lenned vele, kivált ha nagyobb gyermekeid vannak, hogy az együttlét terhes is tud lenni. Ne feledd, hogy az iskola és a kimozdulás hiánya folytán sokkal kevesebbet tud az éppen önállósulásra vágyó csemetéd saját barátaival, szülői felügyelet nélkül lenni, ami előbb-utóbb ingerültségben, nyegle, lekezelő stílusban, esetleg ajtócsapkodásban fog megnyilvánulni. Ne hagyd, hogy úgy érezze, anya és apa állandó jelenlététől "levegőt sem kap".

Tisztázzátok, hogy mindenkinek szüksége van egyedüllétre (neked is!!!), amikor félrevonulhat és azt csinálhat, amihez kedve van. Lehetőleg egyértelműen jelöljétek ki a "szabadfoglalkozásos" időszakokat, ilyenkor igyekezzetek olyan távol lenni egymástól a lakásban, amennyire csak lehetséges. És ne zavarjon, ha fejhallgató van a fején, vagy fejébe húzza a kapucnit.

Ha kíváncsi vagy játékötleteinkre, vagy szeretnél még hasonló tanácsokat, kövesd blogunkat, Facebook oldalunkat! Ha szerinted más szülőknek is segíthetnek ötleteink, oszd meg és lájkold cikkünket!