Marilyn Monroe-é állítólag nagyobb volt, mint Einsteiné. Mégsem előbbi dolgozta ki a modern kori fizika legnagyobb jelentőségű felfedezését, hanem utóbbi. Most meg kiderül, hogy a tanulmányi előmenetel sikeressége mégsem (csak) az intelligencián múlik. Akkor min?
A vizsgaidőszak végeztével, a félévi bizonyítvány osztás környékén nyilván sokakat foglalkoztat a kérdés, vajon az iskolai teljesítmény mennyiben eleve elrendeltetett, örökletes tulajdonságoknak és mennyiben más, a szülők és a környezet által alakítható tényezőkön múlik. Leegyszerűsítve: csak a magas intelligenciájú ("okos") gyerekek éhetnek el tanulmányi sikereket, vagy a töb biek előtt is nyitott a pálya.
Mostanság bárki könnyedén készíthet IQ tesztet, az interneten se szeri, se száma az on-line teszteknek. Akinek jól sikerül, iskolai végzettségétől függetlenül, azonnal büszkélkedni kezd vele, akinek nem, az jobb esetben elkönyveli, biztosan a teszt volt a hibás, rosszabb esetben szégyenkezik miatta, és mélyen hallgat az elért eredményről, kivált, ha három-négy diplomával rendelkezik. (ha esetleg lemaradtatok volna, Facebook oldalunkon mi is közzétetünk egy mini tesztet:).
Bár a szakemberek régóta felhívják a figyelmet arra, hogy az intelligencia hányados csak egyetlen (nem is a legjobb) indikátor képességeink vizsgálatában, miként az aktuális egészségi állapotunkat sem fejezi ki önmagában a vérnyomásunk.
Az intelligencia teszteket az ismert matematikus-fizikus, Stephen Hawking sem értékeli nagyra. Egyszer egy interjúban megkérdezték tőle, mekkora az intelligencia hányadosa, mire azt válaszolta:
„Lövésem sincs róla. Egyébként is csak a lúzerek dicsekszenek az IQ hányadosukkal.”
Valószínű persze, hogy az elegáns kitérő válasz ellenére, Hawking IQ hányadosa magasan átlag feletti, de az is biztos, hogy pusztán szellemi képességei kevesek lettek volna mindahhoz, amit életében elért.
Ebben nincs semmi újdonság, mondhatja bárki, elvégre mindannyian láttunk már elkallódó tehetségeket, mindannyiunknak voltak nagyon jó képességű, ámde lusta osztálytársai, akik messze lemaradtak a szerényebb képességű „stréberek” mögött. Az ausztrál Griffith Egyetem kutatói Arthur E. Poropat vezetésével azonban tudományos módon is szerették vilna kideríteni az intelligencia szerepét az egyetemi tanulmányi eredményekben.
A legtöbb hasonló témájú kutatással szemben azonban nem csak egyéni IQ és személyiség tesztekkel vetették össze a tanulók egyetemi teljesítmény mutatóit, hanem megkérték a hallgatókat, hogy jellemezzék diáktársaikat a legfőbb személyiségjegyek tekintetében. Azaz minden hallgató esetében felmérték az ún. öt faktoros modell személyiségfaktorait:
• az extroverziót (magabiztosság, dominancia, társaságkedvelés),
• a barátságosságot (szeretre méltóság, szolgálatkészség együttműködés),
• lelkiismeretességet (megfontoltság, felelősségteljesség, szorgalom),
• az érzelmességet (szorongás, izgulás, feszültség);
• és az élmények iránti nyitottság (kíváncsiság, új tapasztalatok és ismeretek megszerzése iránti nyitottság, intellektus).
A hétköznapi tapasztalatok könnyen beigazolódtak, amikor kiderült, hogy a hallgatók által önmagukról kitöltött személyiségtesztek hasonló erősséggel magyarázták a tanulmányi eredményeket, mint az IQ tesztek. Az azonban a kutatókat is meglepte, hogy a társak személyiségről alkotott véleménye ennél négyszer pontosabb indikátornak bizonyultak azt illetően, hogy kinek jobbak illetve rosszabbak a tanulmányi eredményei.
A vizsgált faktorok közül a lelkiismeretesség vot az, amely minden esetben magyarázó tényezőként igazolódott. A kreatív teljesítményt pedig leginkább a nyitottság faktor magyarázta. Ez utóbbi azért különösen érdekes, mert miközben az intelligencia mérésénél használt eredeti gondolkodás része a faktornak, alapvető attitűdbeli tényezők is fontos szerepet játszanak az eredményekben. Azaz nem elég az eredeti gondolkodás képessége, fontos, hogy az egyén kellő nyitottsággal rendelkezzen ahhoz, hogy újabb és újabb dolgok megismerésére legyen „éhes”.
Mindebből a kutatók arra következtettek, hogy az intelligencia, vagy tágabb értelemben véve a szellemi képességek túlértékelése helyett a pedagógusoknak sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a személyiség fejlesztésére (mely a szakemberek szerint sokkal jobban fejleszthető, mint az intelligencia), ezen belül is az intellektuális érdeklődés illetve a szorgalom, munkamorál terén. Másrészről a jó szellemi képességű diákok esetén is fontos az esetlegesen hátrányos személyiségjegyek fejlesztése, hogy képességeiknek megfelelő eredményeket érhessenek el.
Újjáéledő blogunkkal, környező világunk, a múlt és jelen megannyi érdekességének feltárásával igyekszünk a magunk módján mi is életben tartani látogatóink kíváncsiságát, fennköltebben szólva: intellektuális érdeklődését.