Mindketten a XX. századi tudomány meghatározó alakjai voltak, Neumannról még sem csinálnak pólót, bögrét és nem jön velünk szembe egyetlen Neumann idézet sem a Facebookon. Ennyivel okosabb volt Einstein, vagy ennyivel jobb volt a marketingje?
A profán nyitókérdést természetesen csak gondolatébresztőnek szántam, ezen blog hasábjain már többször értekeztünk az intelligencia mibenlétéről, ezért nem is bonyolódnék annak magyarázatába, lehet-e egyáltalán mérhető módon különbséget tenni két ember intelligenciája, szellemi kapacitása között. Még akkor sem, ha történetesen két olyan emberről beszélünk, akiknek a mérés tudománya a lételeme volt.
Az már annál érdekesebb kérdés, vajon miért maradt a mindenki által (ugyanúgy) zseninek tartott Neumann örökre háttérben, miközben Einstein a zsenialitás egyetemes szimbólumává vált.
A tudomány Mozartja és az osztályvezető
Ha eltekintünk mindattól, amit ez a két tudós letett az asztalra, és pusztán a médiakutató szemszögéből nézzük, könnyen beláthatjuk, hogy Einstein egész megjelenése visszatükrözi azt, amit az emberek egy zseniről gondolnak. Torzonborz fej, tiszta, kíváncsian fürkésző tekintet és hanyag öltözet. Ha pedig még nyelvet is ölt a tudatlan világra, amit boldog boldogtalan használhat saját zsenialitásának illusztrálására pólóján, bögréjén, vagy éppen egy blogposzt címlapképén (ezt nem hagyhattuk ki :) – a szerk.). Bár az ikonikus fotó korántsem tudatos tervezés, márkaépítők ötletrohamának eredménye volt. Akkor készült, amikor Einstein a Princeton egyetemen tiszteletére tartott 72. születésnapi partija után fáradtan beült a kocsijába és Arthur Sasse kérésére még egy utolsó fotót engedett magáról.
Mindehhez képest Neumann János valamennyi róla készült képen úgy néz ki, mint egy nagyvállalat osztályvezetője valamelyik Kabos Gyula filmből. Többnyire a saját munkásságát leginkább fémjelző ősszámítógép előtt pózol szerényen, vagy a kanapéján üldögél feleségével és kutyájával. Anekdoták tucatjai keringenek fotografikus memóriájáról, egyedülálló fejszámoló képességéről és matematikai zsenialitásáról. A Nobel díjas Wigner Jenő, a világ első reaktorfizikusa például, aki a Princeton Egyetemen egyszerre dolgozott Neumannal és Einsteinnel, egyenesen így fakadt ki, amikor a regényíró C.P. Snow Einteint zseninek nevezte.
"Én csak egyetlen lángelmét ismerek: Neumann Jánost!"
El tudnánk képzelni, amint nyelvet ölt vagy fityiszt mutat a világra?
A korszakalkotó felfedező és az ember, aki mindig ott volt
Albert Einstein munkássága kapcsán minden földi halandó el tudja mondani, hogy a relativitás elmélet megalkotója, az E = mc2 képlet pedig úgy beégett a köztudatba, akár a Pitagorasz tétel. Az már más kérdés, hányan tudnák megmondani, miben rejlik az általános és a speciális relativitás elmélet lényege, vagy a közismert képlet jelentősége.
Einstein munkásságát jól illusztrálja az a párbeszéd, ami állítólag Charlie Chaplin City Lights című filmjének premierjén hangzott el a világhírű komikus és a tudós között (bár arra nem találni hiteles forrást, hogy ez a párbeszéd tényleg ott és tényleg így hangzott volna el – a szerk.):
„Ami leginkább lenyűgöz az Ön művészetében, az az egyetemlegessége. Egyetlen szót sem kell szólnia, mégis megérti Önt az egész világ” - mondta Einstein.
„Ez igaz” – felelte Chaplin. – "De az Ön dicsősége még ennél is nagyobb. Az egész világ magasztalja Önt, pedig egy szót sem értenek abból, amit mond.”
Neumann János ehhez képest rengeteg gyakorlati probléma megoldására használta matematikusi, fizikusi és vegyészi vénáját, mégis legtöbben nehezen neveznénk meg a számítógépen és az atombombán kívül bármit, amihez köze volt. Pedig többek között ő fektette le a játékelmélet alapjait 1928-ban, ami a modern közgazdaságtan egyik alappilére, eredményeit pedig felhasználják a számítástechnikában, a mesterséges intelligencia kutatásban, de a szociológiában, a pszichológiában és a biológiában is. Ahogy számtalan fizikai, kémiai problémára az ő matematikai modelljei adták a megoldást vagy a bizonyítást. Mégsem sikerült olyan korszakalkotó és forradalmi felfedezést megvalósítania, mint Einsteinnek a relativitás elmélettel. Hiába jelent meg több mint 150 tudományos publikációja az elméleti és az alkalmazott matematika, a fizika illetve a számítástechnika terén, ezek egyike sem köthető olyan módon nevéhez, mint Einsteinhez az E = mc2. Nem is volt olyan szerencséje, hogy munkásságát egyetlen ilyen frappáns képlettel lehessen összegezni.
Ki kapott Nobel díjat és ki nem?
Külön posztot érdemelne, vajon mennyire fémjelzi a Nobel díj bármely tudós tudományhoz való hozzájárulását, nem beszélve arról, hogy matematikából nem is osztanak Nobel díjat, (rossz nyelvek szerint azért, mert az alapító Alfréd Nobel utálta a matematikát). Ahogy az Oscar vagy Grammy díj kapcsán, úgy a Nobel díjhoz is tucatnyi nevet sorolhatnánk, akik érdemtelenül nem kapták meg. Nem kapott például Nobel díjat Sigmund Freud, Gilbert Newton Lewis (többek között a kovalens kötés és a sav-bázis elmélet felfedezője) vagy éppen Mengyelejev.
Sokat elárul a Nobel díj természetéről, hogy maga Einstein sem korszakalkotó relativitás elméletéért (a speciálist 1905-ben, az általánost 1915-ben publikálta) kapta meg azt 1921-ben, hanem a fényelektromos jelenséggel kapcsolatos (szintén eredetileg 1905-ben publikált) munkájáért, mivel úgy gondolták, a relativitás elmélet túlságosan megosztó tudományos körökben.
Neumann János azonban sosem részesült a kitüntetésben, igaz számos magas rangú nemzetközi díj őrzi nevét ma is, mint például az amerikai operációkutatási társaság Neumann János Elméleti Díja, vagy Neumann János Számítógéptudományi Társaság Neumann díja.
Emlékének adózva arra gondoltunk, hogy egy olyan idézettel tisztelgünk előtte, amely még a matematikai szorongókat is meggyőzi arról, hogy matematika a világ legegyszerűbb tudománya. Kifejezetten rövid, még pólóra és bögrére is ráfér.
„Ha valaki nem hiszi, hogy a matematika egyszerű, az azért van,
mert még nem jött rá, hogy milyen bonyolult az élet.”
Ha tetszett és szeretnél még hasonló érdekességekről olvasni, lájkold és oszd meg ismerőseiddel!
