Mennyivel jobb lenne, ha 25-ből, vagy még annál is többől állna. Akkor mennyivel több mindent csinálhatnánk. De vajon ki találta ki, hogy éppen 24-ből álljon?
Garfieldot leszámítva, ha van valami a világon, amiből mindig és mindenkinek kevés van, még a leggazdagabbaknak is, akkor az az idő. Soha semmire sem elegendő, megállíthatatlanul rohan, és bármennyire is nyújtanánk sokszor, hogy végeláthatatlan feladatainknak végére érjünk, mindig 24 órából áll.
Hiába fejlődött a tudomány, hiába mosolyogjuk meg a 12-es számrendszert, a nap több mint 5000 éve ugyanúgy 24 órából, az óra 60 percből és a perc 60 másodpercből áll. Igaz, az időmérés korabeli eszközeinek pontossága nem viszonyítható a mai atomórákéhoz, és a másodpercet is inkább a szívverések száma, mintsem az alapállapotú cézium-133 atom két hiperfinom energiaszintje közötti átmenetnek megfelelő sugárzás 9 192 631 770 periódusának időtartama alapján határozták meg.
Időmérésünk alapjait több civilizációnak is köszönhetjük, a perceket és másodperceket például sokan már a babiloniaknak tulajdonítják, abban azonban megegyeznek a történészek, hogy a 24 órát a mai Irak területén élő suméroknak köszönhetjük, akik a nappalt és az éjszakát egyaránt 12-12 órára, összesen 24 órára osztották.
Miért pont tizenkettőre és miért nem tízre, ha egyszer tíz ujjunk van? Ha tíz ujjunkon kezdünk el számolgatni papíros vagy számológép nélkül, hamar rájövünk, mennyivel hatékonyabb mindez a jó öreg tizenkettő egy tucat segítségével.
A tíz ujjal történő számoláshoz ugyanis mindkét kezünkre szükség van, míg tizenkettőig akár egy kézzel is remekül elszámolhatunk, míg a másik kezünket szabadon használhatjuk. Hüvelykujjunkat ujjperceinken végigléptetve egy kezünkön tizenkettőig tudunk számolni, miközben szabad kezünk öt ujjával együtt egészen hatvanig folytathatjuk. Mellékesen éppen az ujjpercek számolásának mozdulatsorából ered a „kéne egy kis zsé” intézményes jele, amit a hüvelykujj és mutatóujj többszöri egymásutánban történő összedörzsölésével fejezhetünk ki.
Ha másért nem is, azért már mindenképpen hálásak lehetünk a suméroknak, hogy nem a tízes számrendszert használták. Képzeljük csak el, mi lenne, ha csak kétszer tíz, azaz húsz órából állna a nap?
Ma azonban ünnepnap van! Az év egyetlen napja, amely megszegi a törvényt, és amikor a nap kivételesen mégiscsak 25 óráig tart. Használjuk ki értékesen azt az egy órát, és ne is gondoljunk rá, hogy fél év múlva vissza kell majd adnunk.