Az interneten keringő megválaszolatlan kérdések toplistáin rendszeresen belebotolhatunk e kérdésbe, csakúgy, mint a miért viseltek védősisakot a kamikaze pilóták, vagy a miért lobog az első holdra szálláskor kitűzött amerikai zászló a légkör nélküli holdon típusú felvetésekbe.

Kézenfekvő a kérdés, hogy ha valaki, mint Tarzan, kisgyermekként elveszítette szüleit, és a majmok nevelték, miért jelenik meg mindig frissen borotváltan, sőt, epilált mellkassal és végtagokkal, szigorúan hónaljkutya nélkül a filmvásznon.

A gugli-zsonglőrök perceken belül magyarázatok tucatjait szállítják nekünk. A hím soviniszta magyarázat szerint, minden Jane miatt van, aki bizonyára még a vadonban is irtózott volna egy vadember kinézetű Tarzantól, ezért rákényszerítette párját, hogy minden nap borotválkozzon. Ám annak semmi nyoma a filmekben vagy képregényekben, hogy Tarzan csak Jane színrelépése után kezdett volna el borotválkozni, és megszabadulni férfiúi szőrzetétől.

Az oknyomozó magyarázat szerint Tarzan a szülei faházában kutakodva akadt rá apja borotválkozó készletére, ami olyannyira megtetszett neki, hogy innentől kezdve még a szemöldökét is leborotválta. Ezzel a magyarázattal csak annyi a gond, hogy egyetlen jelenet nem sok, annyit sem láthatunk, amikor Tarzan borotválkozik.

A filmesztéta magyarázat szerint pedig csupán a húszas-harmincas évek elvárásai és a kor férfi ideálja tükröződik Tarzan megjelenésében, amiből a szőrtelenséget már a későbbi filmes adaptációk sem merték megváltoztatni. Csakhogy a húszas-harmincas évek férfi ideálja nem tűrte volna a vállig érő hajú, egy szál ádámkosztümben az indákon repkedő filmhőst sem.

Az olyan okkultista magyarázatok, melyek szerint Tarzan ereiben indián vér csörgedezett, ami miatt genetikailag volt szőrtelen, már cáfolatot sem érdemelnek.

Ehelyett sokkal jobban járunk, ha fellapozzuk a Tarzan karakter leghitelesebb forrását, az Edgar Rice Burroughs által írt „Tarzan a majomember” című regényt. A Tarzan filmek alapjául szolgáló több, mint négyszáz oldalas mű, 1912. októberében, az All Story című ponyva magazinban jelent meg először, később persze önálló könyv alakjában is. A nagy sikerre való tekintettel a korabeli sorozatgyáros tollából, aki írói karrierjét megelőzően még ceruzahegyezőkkel is házalt, további huszonhét epizód látta meg a napvilágot  (nem beszélve a két, gyerekeknek szánt Tarzan kisregényről) minden idők egyik leghíresebb kitalált hősének történetéből.

A könyvben a következőket olvashatjuk Tarzanról:

„Aggódott, mert nem volt ruházata, mellyel a dzsungel összes népének tudtára adhatta volna, hogy ő ember, nem pedig majom, és súlyos kétségek gyötörték amiatt is, hátha csak belőle még nem vált majom.

Nem szőr az, mi kezd serkenni arcán? Minden majomnak szőrös volt a pofája, de a színes bőrű bennszülöttek arca teljesen sima volt, néhány kivételtől eltekintve.

Igaz, a könyvekben látott néhány képet emberekről, akiket ajkaik felett, arcukon és állukon dús szőrzet borított, de mégis, Tarzan megijedt. Majd minden nap megélezte hegyes kését, és lekaparta, lefaragta vele serdülő szakállát, hogy eltüntesse majom voltának lealacsonyító emblémáját.”*

Azaz Tarzan azért borotválkozott rendszeresen, mert nem akarta, hogy majomnak nézzék, ami meggátolta volna, hogy afféle félistenként ő lehessen a dzsungel királya.

Ezek után tehát, ha baráti társaságban, nyár esti beszélgetések alatt felmerül a kérdés, nyugodtan és magabiztosan vágjuk rá a helyes, megcáfolhatatlan választ. Ha pedig valaki kételkedne, hát olvassa végig a „Tarzan a majomber”-t és találja meg benne saját maga a fentebb hivatkozott részt.