A vízben nem csak a cukor és a konyhasó oldódik fel könnyen. Vízben lubickolva egy kutya lehet az elefánt legjobb barátja, és a kationok is könnyedén levetik gátlásaikat, hogy kationtársaikkal egyesüljenek.

Mindenkivel előfordul néha, hogy kisebb-nagyobb mértékben áthágja a szabályokat. Végigsüvítünk a buszsávban, átlépjük a záróvonalat, vagy éppen átsétálunk a tiloson. Utána rögtön meg is magyarázzuk magunknak, hogy a szabálytalankodás elkerülhetetlen volt, különben elkéstünk volna, és ez egyébként is csak most az egyszer fordult elő. Lelkünk mélyén azonban szégyenkezünk, mert tudjuk jól, hogy annyira mégsem kellett volna sietnünk, ez már nem az első eset volt, és vélhetően nem is az utolsó.

Azt azonban egy percig sem mernénk gondolni, hogy a világegyetem szabad akarattal nem rendelkező részei hébe-hóba szintén szabálytalankodásra adnák fejüket. Különösen nem várunk renitens magatartást elemi alkotórészeinktől, az atomoktól.

Már az általános iskolában megtanultuk, hogy a pozitív töltésű kationok taszítják egymást, ellenben vonzzák az ellentétes előjelű anionokat. Pedig a kationokat is megkísértik olykor-olykor más pajzán kationok, és ilyenkor nem átallják áthágni a legszigorúbb természeti törvényeket sem.

Berkeley Laboratórium (http://www.lbl.gov/) kutatói a fehérjebontáshoz használt guanidin-klorid esetén  kimutatták, hogy vízben oldott állapotban a guanadin pozitív töltésű kationjai szívesebben kötődnek a vízmolekulák pozitív töltésű oldalához, mintsem a legalapvetőbb fizikai-kémiai törvényeknek engedelmeskedve a negatív töltésűhöz. Igaz, ehhez arra is szükség van, hogy a guanidin felszínére merőlegesen gyengébben kötődő vízmolekulákat a többi vízmolekula elektronfelhője kitúrja helyéből és pozitív töltésű oldalukkal lépnek tiltott frigyre a guanidin kationokkal. Micsoda szappanoperát lehetne ebből írni! Bizonyára többen kapnának tőle kedvet a kémiához, mint a tankönyvekből.
		A kék és ezüst színnel jelölt guanidin-klorid kation molekulákat sárga színnel jelölt szén és zöld színnel jelölt pozitív töltésű vízmolekulák veszik körül,létrehozva a kation-kation kötést.

De nem csak molekuláris szinten figyelhetjük meg, hogy a víz jótékony hatással van a párkapcsolatokra. A dél-kaliforniai Myrtl Beach Safariban például egy nem éppen összeillő afrikai elefánt és labrador barátságát eredményezte a víz kölcsönös imádata.

Bubbles, az elefánt 1983-ban került a szafari parkba egy elefánt menhelyről, ahová az agyarukért levadászott szüleik elvesztése miatt kerülnek a kis elefántok. Mivel nagyon szerette a vizet, a Szafari Park saját medencét építtetett részére. A medence építtetője a Szafari Park védelmére bízta Bellát, a kölyök Labradort, aki hamar felfedezte magának a medencét, ahol mindjárt egy 4,5 tonnás játszótársa lelt Bubbles személyében.

A két jó barát azóta is megbonthatatlan barátságban él egymás mellett, ahogyan az alábbi videó is mutatja (tekintsünk el a néhány idomított jelenettől).

Ha a film alatt hallható zene ismerős lenne, az nem a véletlen műve. Nem más szólt ugyanis, mint a Toy Story filmekből ismert „Vár rád egy jóbarát” című dal amerikai változata, melyet nálunk Szolnoki Péter énekelt.