Napjaink médialejátszói kötelező jelleggel varázsolnak elénk különböző színfolyamokat, fraktálokat és örvényeket, mintha csak a zenehallgatás önmagában, vizuális effektek nélkül már túlságosan unalmas lenne. Énekesek és zenekarok is előszeretettel választanak maguknak színt, hogy ráerősítsenek imidzsükre. Van, aki már a nevében is, (pl. Pink, Deep Purple), és van, aki csak színpadi öltözékében és arculati elemeiben (pl. Depeche Mode és a fekete) kötelezi el magát adott szín mellett.

A médialejátszók persze véletlenszerűen, a zenekarok és arculati felelőseik pedig valamilyen szándékolt üzenet mentén választják meg a színeket. A kaliforniai Berkeley Egyetem legfrissebb kutatása azonban azt mutatja, hogy a zene és a színek kapcsolata ennél sokkal mélyebben gyökeredzik.

Az általunk hallgatott zenék különböző színárnyalatokban csapódnak le agyunkban. Ez azonban nem pusztán a zeneszerző vagy az előadó személyétől, hanem a zene hangulatától és ritmusától függ. A Mozart vidámabb darabjai közé tartozó G-dúr fuvola concerto-ja élénksárga, míg D-moll Requiem-je sötét, kékesszürke.

Legalábbis annak a kutatásnak az eredményei alapján, amelynek során 100 nőnek és 100 férfinak 18 különböző hangnemben és tempóban írt zenedarabot mutattak meg Bach, Mozart és Brahms szerzeményeiből, hogy kiválasszák a hozzájuk leginkább illő öt színt, és megmondják mennyire tartják vidámnak vagy szomorúnak azokat.

A lakodalmasan pattogós és vidám (elsősorban dúr hangnemben íródott) zenedarabokhoz az emberek rendre élénkebb színeket (sárga, narancssárga), míg a lassú, búskomor (rendszerint moll hangnemben íródott) zenékhez a kék, a lila és a zöld sötét árnyalatait társították. Bár a kutatásban amerikaiak és mexikóiak egyaránt részt vettek, a zene-szín párosítás nem mutatott különbséget, amelyből a kutatók arra következtetnek, hogy a színek zenékhez történő társítása nem egyén vagy kultúra függő. Ahhoz persze, hogy ezt teljes bátorsággal ki merjék jelenteni, további kutatásokra van szükség, amelyet Törökországban és Kínában terveznek lebonyolítani, ahol a zenei skálák tágabbak a nyugati társadalmakban elterjedt dúr és mol skáláknál.

Bár a kutatásvezető Stephen Palmer szerint a felfedezés éppúgy segítséget nyújthat a zeneterápiás módszerek fejlesztéséhez, mint a hatékonyabb reklámozáshoz, mi inkább az első okostelefon alkalmazásra várunk, amellyel végre megtudhatjuk, milyen színűek is valójában kedvenc zenéink.

Bővebben: http://newscenter.berkeley.edu/2013/05/16/musiccolors/