Charles Darwin valóban úgy nyúlta volna le a természetes szelekció elméletét, mint ahogyan Bill „Windows” Gates az Apple által kifejlesztett ikonokat? Miért nem wallaszizmusnak nevezzük akkor a darwinizmust? Egyáltalán van-e cáfolhatatlan bizonyítéka az evolúciónak?
A hívő és nem hívő embereket az ősrobbanás elmélete mellett kétség kívül az élet kialakulásának magyarázata osztja meg leginkább. Míg a kreacionisták (akiknek semmi közük a cionizmushoz - a szerk.) azt vallják, hogy az élet kialakulása Isten egyszerű bűvészmutatványa volt csupán, a darwinisták egy 1859. november 24-én megjelent könyvet tekintenek bibliájuknak: „A fajok eredete természetes kiválasztás útján, avagy a létért való harcban előnyhöz jutott fajták fennmaradása”.
Ebben fejtette ki tudományos alapossággal a Darwin díj ihletője, Charles Darwin, hogy a ma ismert élővilág nem egyik napról a másikra teremtődött, hanem évmilliók alatt alakult ki az által, hogy mindig az előnyösebb tulajdonsággal rendelkező élőlények maradtak fent.
Ám az elmélet már jóval korábban, 1858. augusztus 20-án publikálásra került a londoni Linnean Society Zoology című lapjában. Ugyanitt ráadásul az is napvilágot látott, hogy Darwinnal párhuzamosan egy másik természettudós, Alfred Russel Wallace is ugyanarra a magyarázatra jutott az élővilág fejlődését illetően. Most akkor mégsem Darwinnak köszönhetjük a darwinizmust?
Igen is, meg nem is. Annyiban mindenképpen neki, hogy Darwin a maga elméletét már jóval e cikk megjelenése és Wallace felbukkanása előtt megalkotta (1842-ben már 35 oldalban összefoglalta elméletének lényegét geológus barátjának Charles Lyell-nek), amikor Wallace még csupán 19 éves volt. Wallace 1855 februárjában írta meg „A törvényszerűségről, mely szabályozza az új fajok kialakulását” című tudományos értekezését, mely ezen év szeptemberében jelent csak meg a Natural History Magazin és Évkönyvben.
Annyiban viszont valószínűleg Wallace-nak (is) köszönhetjük a darwinizmust, hogy ha Darwin – elsősorban Lyell unszolására – nem retten meg attól, hogy fiatal kollégája elhappolja előle a természetes kiválasztódás elméletének elsőként történő publikálását, talán sosem fejezi be művét a fajok eredetéről és sosem lát napvilágot forradalmi műve.
Darwin ugyanis attól tartott - a kreacionizmus reneszánszát látva nem is alaptalanul -, hogy felfedezésére még nem érett meg az emberiség, ezért újabb és újabb kutatásokat gyűjtögetett elmélete alapos igazolására.
Ha pedig valaki még mindig nem hiszi, akarom mondani, nem akarja elfogadni az evolúció elméletét, annak álljon itt ékes bizonyítékul a természetes szelekció néhány fércmunkája, amilyet a Teremtő bizonyára sosem engedhetett volna meg magának.
Az Üzbegisztánban élő saiga antilop például az ormótlanra sikeredett elefánt és a kecses antilop sajátos házasításának bizarr kísérlete.
A Kongói Köztársaságban honos okapi a természetes szelekció kétségbeesett vívódását mutatja a zsiráf és a zebra között.
Kedvencünk, a pacu hal pedig az emberi fogazat silány újrahasznosítását, és az élővilág szempontjából az evolúció legfőbb tévedésének, az emberi faj kiirtásának elfuserált kísérletét példázza.
Szerkesztői megjegyzés a kommentek nyomán:
A felvezetőben ironikus célzattal használt hasonlat az Apple ill. Windows "hívők" közötti vitára és arra a tényre utal, hogy a grafikus interfész miatt az Apple a Windows-t perelte be. Az már más kérdés, hogy ezalatt a XEROX is beperelte az Apple-t ugyanezért. És megint más kérdés, hogy azt a keresetet a bíróság tárgyalás nélkül elutasította.