Az okos kütyük felzabálják az agysejteket?
2016. június 05. írta: Curiocity

Az okos kütyük felzabálják az agysejteket?

Nem képesek bekötni a cipőfűzőjüket, a szomszédba se találnak el GPS nélkül és már a nevüket se tudják leírni! A most felnövő gyerekekre a teljes elbutulás réme leselkedik, hacsak nem tiltjuk le őket az okoskütyükről és a kockulásról. Vagy mégse?

kockulas_blog.jpg

„… találmányod éppen hogy feledést fog eredményezni azok lelkében, akik megtanulják, mégpedig az emlékezet elhanyagolása miatt… a bölcsesség látszatát nyújtod tanítványaidnak, nem valóságát … azt fogják gondolni, hogy sokat tudnak, miközben jórészt nem tudnak semmit, és ráadásul nehéz felfogásúak lesznek, hiszen ahelyett, hogy bölcsekké váltak volna, látszólagos bölcsek lettek.”

A fenti részlet nem az internetről, és nem is az okostelefonok, tabletek veszélyeiről szól. Kapaszkodjanak meg: az írásról, mint az emberiség elbutulását előidéző káros találmányról. Az ókori filozófus, Platón vetette papírra több mint kétezer évvel ezelőtt Phaidrosz című művében, egy Szókratész szájából idézett példamese formájában.

Mi sem példázza jobban, hogy még a haladó gondolkodók is milyen kétellyel fordulnak koruk legújabb vívmányai felé és látják meg bennük világvégét. Így volt ez az írásbeliséget széles tömegek számára elérhetővé tevő könyvnyomtatás, a könyveket helyettesítő mozgókép esetében és így van ez manapság az internet, illetve az okostelefonok, tabletek, játékkonzolok nyújtotta virtuális valóság esetében. Ahogyan egykoron filozófusok és egyéb gondolkodók értekeztek az írás káros hatásairól (az elő beszéddel szemben), ma szakemberek nyilatkoznak, a legkülönbözőbb felméréseket citálják elő és riogatnak az éppen soron következő armagedonnal, amit a technológiai fejlődésnek köszönhetünk. A másik oldalon pedig ott állnak az örök felvilágosultak, akik egyszerűen elsöpörnének minden divatjamúlt tudást és kijelentik, ezekre már nincs szükségük az emberiségnek, ne sirassuk őket nosztalgikus könnyekkel.

Miért káros az internetezés és a kütyük vég nélküli nyomkodása?

Bár igazán átfogó, hosszabb időtávot felölelő, nagy mintás nemzetközi kutatás nem áll rendelkezésre, pszichológusok, neurológusok, agykutatók és szemészek sora tart előadásokat és cikkezik világszerte a kockulás (azaz a tablettel, okostelefonnal, számítógéppel vagy játékkonzollal eltöltött idő) káros hatásairól.

Susan Greenfield brit neurológus a kétdimenzióba zárt virtuális valóság miatt aggódik, mely gátolja sokszínű érzékelésünk fejlődését. „Amikor térképpel kezünkben navigálunk, egy másik ember arcát nézzük, vagy gyurmából formázunk valamit, az mind-mind háromdimenziós valóság”- állítja. „A képernyő nem a való világ, hanem annak kétdimenziós leképezése a valóság helyett.”

Arra hívja fel a figyelmet, hogy a túl sok kockulással töltött idő miatt elveszhetnek olyan készségeink, mint örömet lelni a virágok illatában, vagy olyan, a finommotorikát igénylő alkotásban, mint a rajzolás, festés vagy éppen a szobrászkodás. „Hol találjuk majd a jövő sebészeit?” –kérdezi ironikusan.

Jennifer Ryan torontói fizioterapista a rossz testtartásból adódó veszélyekre, a nagy- és finommotoros mozgást igénylő tevékenységek elmaradására figyelmeztet. Bár a gyerekek izmai és testfelépítése még sokkal rugalmasabban alkalmazkodik, mint a felnőtteké, a kütyük nyomkodása közben felvett helytelen testtartás később hát- és nyakfájáshoz, rosszabb esetben bizonyos izomcsoportok egyenlőtlen fejlődéséhez vezethet. A rajzolás, kézírás, cipőfűzés vagy éppen az ollóval való vagdosás készségfejlesztő hatását pedig nem helyettesíti a kütyük képernyőjének nyomkodása, vagy annak két ujjal történő húzkodása, miként a labdázás, az ugrókötelezés és a futás sem pótolható a játékkonzol szenzorai előtt történő ugrabugrálással.

Dr. Fiona Soong, szintén torontó optikus szerint ma már egyértelmű, hogy a kütyük mértéktelen használata látásromláshoz vezet, egyrészt a természetes fény, másrészt a nagyobb távolságba történő nézelődés hiánya miatt. Nem beszélve a képernyő kibocsátotta kék fény kedvezőtlen élettani hatásairól, mint az álmatlanság vagy hosszútávon a korai hályogproblémák.

A melbourne-i kézírás elemző Ingrid Seger-Woznicki pedig egyenesen azon kesereg, hogy a kézírás hiánya az érthető kommunikáció rovására megy. A ronda kézírást régebben a figyelmetlenség és az olvasó iránti tiszteletlenség jelének tekintették. Egy végiggondolt, szépen fogalmazott, cirkalmasan írott levél pedig ma is sokkal mélyebben megérinti az olvasóját, mint egy emailben, vagy rosszabb esetben Facebook-on, sms-ben elküldött pár soros üzenet.

Miért ne foglalkozzunk a károgókkal?

A technológiai fejlődés támogatói, mint az ausztrál filozófus Dave Chalmers, ezzel szemben egyenesen azt állítják, hogy az okos eszközök agyunk meghosszabbításai, ahogyan az emberiség egykoron a karját hosszabbította meg a bottal, illetve a nyílvesszővel. Amit ma az emberiség törzsfejlődésének egyik legfőbb momentumának tart mindenki. Clamers szerint ahelyett, hogy agyunkat felesleges információk (mint telefonszámok vagy évszámok) tanulásával terhelnénk, sokkal több teret adunk az agyunk számára fontos információk befogadására, a kreativitásnak és a problémamegoldásnak. Ha autóval közlekedünk, testünk ugyan eltunyul, viszont cserébe sokkal több helyre juthatunk el.

Az internet segítségével percek alatt többet láthatunk, ismerhetünk meg a világból, mint akár csak néhány évtizeddel ezelőtt több hónapos gubbasztással a könyvtárak mélyén, vagy fárasztó és költséges utazással a világ különböző tájaira. Milyen egyszerűen körbenézhetünk ma a Kilimandzsáró tetejéről a Google Earth segítségével, vagy tekinthetünk távoli galaxisokba a Hubble távcső révén a NASA oldalán. Ha pedig félünk a fogorvostól, megnézhetjük, mi történik a szánkban fogfúrás közben.

Penelope McNulty agykutató nem tagadja ugyan, hogy az okos eszközök hatással vannak agyunk működésére, de szerinte az sokkal alkalmazkodóbb „szerkezet” annál, mintsem a fejlődését ez befolyásolná. Agyvérzéses betegek kezelése során számtalanszor tapasztalta, milyen gyorsasággal képes az agy az elhalt területek tevékenységét átvenni. Éppen ezért nem látja drámainak azt, ha az értelmetlen információk tárolása helyett agyunk másra használja kapacitásait. A tanulás során az adott feladat kapcsán együttműködő idegsejtek hálózatokat alakítanak ki, amelyek a gyakorlással „beégnek” és automatikus funkciókká, képességekké válnak, mindaddig, amíg rendszeresen használjuk azt. Ha egy készségre többé nincs szükségünk, mert fűzős cipő helyett tépőzárast használunk, ezt a készséget kihajítja agyunk, mint homokzsákot a túlsúlyos léghajóból.

Két tűz között: a szülő

Amíg a tudósok és szakemberek különféle konferenciákon és szaklapokban osztják bölcsességeiket, addig a szülőknek egyszerre kell megküzdeniük saját lelkiismeretükkel és a kütyük gyereküket magukba szippantó világával.

Ha a szülőnek nincs ideje, energiája foglalkozni gyerekével, mi sem egyszerűbb annál, mint kezébe adni (nem is kell adni, elveszi magától – a szerk., LOL) a tabletet, amivel akár egész nap gond nélkül elvan. Nyári szünet idején, amikor már lefutottak a táborok, a családi nyaralásnak is vége, és még mindig heteket kellene tartalmasan eltölteni, különösen nagy a csábítás, hogy a gyerek kedvére (azaz reggeltől estig) kockulhasson.

A gyermekéért aggódó szülőben azonban egyből felrémlik a számítógép vezérelt zombie rémképe, aki már mindenféle emberi(nek gondolt) tevékenységre, gondolkodásra és kommunikációra képtelen és a Ropi naplójának főhőséhez, Greg Heffley-hez hasonlóan semmi élvezetet nem lát a világban, mint a kockulást és a tévézést.

willy_fagyi.jpg

parrot.jpgA józan ész persze belátja, hogy a kockulás ellen nem érdemes szélmalomharcot folytatni, a kategorikus tiltás pedig csak édesebbé teszi a tiltott gyümölcsöt. Ehelyett sokkal célravezetőbb, ha olyan élményeket kínálunk, amelyek hatékonyan kelnek versenyre a kütyükkel és a virtuális valósággal, vagy éppen bevonják azokat. Ha nincs kedve kirándulni gyerekünknek, dobjuk fel a természetjárást geoláda kereséssel. Ha nem szívesen rajzol, adjuk kezébe a legeredetibb rajzeszközt, a Crayon Rocks kavicskrétát, amellyel kicsinek és nagynak egyaránt különleges élmény lesz a rajzolás. Ha unja a várépítést a homokozóban, adjunk kezébe olyan ötletes formázó eszközt, mint a holland homokszobrász Wilfred Stijgert találmányát, a WillySpheres homokgömbölyítőt.

Ha pedig szeretné megmutatni ügyességét a nagyvilágnak, csináljatok videót mondjuk Flype-olás közben.

A bejegyzés trackback címe:

https://curiocity.blog.hu/api/trackback/id/tr518781534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JungForever 2016.06.06. 11:00:44

Megint jön a sok vészmadár, hogy a tévétől meg a tablettől lesznek tömeggyilkosok a gyerekekből, közben lefogadom, hogy a cikk írója se fogott már vagy tíz éve ceruzát vagy térképet a kezében.

Mondjuk az a szülő, aki meg egész nap hagyja a gyerekét a tévét bámulni meg tabletezni, meg is érdemli.

Macropus Rufus 2016.06.06. 11:24:23

@JungForever: de a cikk írója nem a kütyükkel nőt fel. Viszont a mostani 1-2 éves gyerekek már ezzel fognak felnőni. És itt a bibi. Amúgy nem vészmadár dolog. Pl. a szemüveg hordás reális lehetőség ezeknél a gyerekeknél, akár csak a kék fény okozta probléma. És abban is biztos lehetsz, hogy egy mostani 1-2 éves gyerek idősebb korára kisebb valószínűséggel fogja rúgni a bőrt a grundon mint pl. a faterja. Inkább nyom egy FIFA2030-at a srácokkal a neten. Szóval van valóság tartalma annak amit írt.

Ami a szülőt illeti: a gyerek meg fogja találni a lehetőséget, hogy azt csináljon amit szeret, és ha nem nálad otthon akkor Pistikénél a szomszédban.

KalmanBlog 2016.06.06. 14:48:08

A blogolónak sikerült a lényegtelenebb aspektusokat összeszedni. Ha érdekelnek a komolyabb problémák, akkor érdemes a "hogyan változtatja meg az agyunkat az Internet?" című könyvet elolvasni. A legfontosabb, hogy az internet használat a hosszú ideig tartó elmélyült figyelemről szoktatja le az embert. Ez súlyosabb a gerincferdülésnél és a rövidlátásnál is.

Curiocity 2016.06.06. 17:38:05

@KalmanBlog: Nicolas Carr könyve külön posztot is megérne, bár tegyük hozzá, hogy a megírása óta eltelt több mint fél évtized alatt elég nagyot fordult a világ, így számos megállapítása egyszerűen idejét múlt.

Ami viszont fontosabb, hogy a poszt NEM az internetezésről szól és egyáltalán nem rangsoroltuk a lehetséges problémákat. Emellett felhívnám a figyelmed a blogot indító idézetre az "elmélyült gondolkodás"-ért való aggódás kapcsán :)

KalmanBlog 2016.06.06. 18:33:25

@Curiocity: Kiváncsi lennék, hogy mi lett idejét múlt a világ fordulása miatt. Örülök ha írtok róla.