Valld be, te is gondoltál már arra, milyen jó lenne, ha mindenki mindent úgy csinálna, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. Ha mindenki elfogadná és betartaná a szabályokat, ha mindenről ugyanúgy gondolkodna (ahogy te) és álmodozás helyett két lábbal állna a földön.

Bár mások előtt szeretjük magasztalni a kreativitást, a mindennapi életben akaratlanul is mindent elkövetünk, hogy másokat gátoljunk benne és önjelölt teremtőként magunk képére formáljunk. A kreativitás persze ezer módon képes utat törni magának, ezért összegyűjtöttük, miként akadályozhatod meg gyermekedet abban, hogy kreativitása szárnyra keljen és valamit újat, jobbat hozzon létre annál, amire te gondolni mertél volna. Ha még nincs gyermeked, akkor is érdemes tovább olvasnod. Az itt elsajátítottakat remekül kamatoztathatod tanítványaid, beosztottjaid vagy éppen kollégáid körében, akik maguk is önállóságra teljességgel képtelen gyerekek.

1.   A kérdéseket csírájában kell elfojtani!

Bár büszkék vagyunk Nobel díjasainkra, mi magyarok olyannyira ismerjük a folyamatos kérdezősködés veszélyeit, hogy külön közmondásunk is van rá: aki kíváncsi, hamar megörekszik.

A gyerekek különösen hajlamosak rá, hogy értelmetlenebbnél értelmetlenebb kérdésekkel osrtomoljanak minket. Ha pedig megválaszoljuk, biztosak lehetünk benne, hogy újabb kérdésekkel vegyenek minket tűz alá. Ezért igyekezzünk már a felvetődés előtt mindenkibe belefojtani a kérdéseket. A „most nem érek rá”, „nem vagyok itt” hárítási technikákkal időt nyerhetünk, de ennél sokkal célravezetőbb egyszer s mindenkorra gátat szabni a kérdések áradatának, ha azt mondjuk: „nincs energiám a te hülyeségeidre”.

2.   Válaszod legyen megkérdőjelezhetetlen isteni kinyilatkoztatás!

Ha mindenképpen válaszolni kényszerülünk, gondoskodjunk róla, hogy ne inspiráljanak új gondolatokat, hanem egyszer s mindenkorra lezárjuk a témát. Óvakodjunk attól, nehogy visszakérdezzünk „Te mit gondolsz?”, „Hol találhatsz erre választ”, mert ezzel rájön, bizonyos kérdésekre maga is megtalálhatja a választ. Arról nem is beszélve, ha többet fog tudni adott témáról nálunk.

3.   Ne hagyj percnyi szabadidőt se!

Minél kevesebb idő jut arra, hogy morfondírozzunk, ötleteljünk, ábrándozzunk, annál kevesebb az esély, hogy valami kreatív ötlettel állunk elő. Ezért osszuk be gyermekünk minden percét. Terheljük túl házifeladatokkal, különórákkal, szakkörökkel, nevezzük be minél több versenyre és ha azt vennék észre, hogy ennek ellenére képes az ágyon heverészve a plafont bámulni, adjunk neki gyorsan kezébe házimunkát.

4.   Ne adj teret a szabad választásnak!

Szerencsére nálunk is egyre népszerűbbek az előre megadott válaszokból álló tesztek. Amellett, hogy javításuk sokkal kevésbé munkaigényes, mint folyószövegből, vagy beszélgetésből kihámozni a tudást, tökéletesen beleverik mindenki fejébe, hogy mindig csak egy helyes válasz létezik. Ezzel sikeresen elérjük, hogy gyermekeink a könnyebb utat válasszák és a bemagolják a helyes válaszokat és véletlenül se töprengjenek más megoldásokon.

5.   Ne adj teret a próbálkozásnak, kísérletezésnek!

A gyerekek (no meg a férjek) még olyan egyszerű feladatokat se képesek hibátlanul ellátni, mint a mosogatógép bepakolása vagy a cipőfűző megkötése. Ezért legjobb, ha ilyen bonyolult feladatok közelébe se engedjük őket, de ha mégis, pontosan mondjuk el nekik mi a helyes módja. Ne hagyjuk kísérletezni őket, mert még a végén kiderül, eddig mi csináltuk „rosszul”.

6.   Nevezd gyerekesnek és értelmetlennek a kreativitást!

Az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy a kreatívkodástól, kísérletezgetéstől eltántorítsuk gyermekünket, ha gyerekesnek, nagyfiúhoz, nagylányhoz, pláne felnőtthöz méltatlannak tartjuk, amit művel. A "mikor nősz már fel végre" kérdéssel pillanatok alatt elveheted kedvét gyermekednek a rajzolástól, festéstől, farigcsálástól, gyurmázástól. De ha igazán mélyütést akarsz bevinni, kérdezd meg nyugodtan: "ebből akarsz majd pénzt keresni".

7.   Ne adjunk lehetőséget a kudarcra

Előállt gyermekünk egy új típusú napkollektor vagy űrrakéta ötletével? Gyorsan magyarázzuk el neki, miért nem fog működni és hessegessük el még a gondolatát is annak, hogy ki akarja próbálni. Legjobb persze, ha mindezt úgy tesszük, hogy örökre elvesszük a lelkesedését és önbizalmát, akkor végre mindent úgy csinál majd, mint mi.

Ha megadjuk az esélyt arra, hogy saját maga jöjjön rá, elképzelése miért nem működik, még felbátorodik és kísérletezni kezd. Olyan oktatásrendszerbeli zsákutcákba pedig véletlenül se tévedjünk, mint amit a Standford Egyetem talált ki, ahol teljes kurzust alapítottak a diákok eszetlen kísérletezgetésére (https://news.stanford.edu/2018/02/06/new-class-encourages-creativity-science/).

8.   Ha minden kötél szakad: az okoskütyü mindig kéznél van

Minden igyekezetünk ellenére előfordul, hogy gyermekünk kreatív ötlettel áll elő: önmagát töltő madáretetőt készített PET palackokból, megépített egy napelemes autót kiszuperált napelemes számológépből vagy hasonló. Ezt könnyen megelőzhetjük, ha korlátlan teret adunk a kockulásnak, a közösségi hálókon, youtube csatornákon lógásnak vagy a tévézésnek. A gyerekek gyorsan rájönnek, sokkal jobb mások életét és mások kísérleteit nézni és mások kudarcain röhögni.

Ha mégis túltolul benned a liberális gondolkodású, gyermekét valóban különálló egyéniségnek, önálló gondolkodó lénynek képzelő szülő archetípusa, akkor kerüld el a fentieket és bátorítsd gyermeked kreativitását. A végén még te is kedvet kapsz hozzá.

Van még bevált recepted a kreativitás elfojtására? Oszd meg velünk kommentben!